Előszó
2017 nyara és 2019 ősze között erőteljes kegyelmi időszakot éltünk meg, ahol megnyílt a rálátás számunkra. Számunkra, akik női, férfi és közös táborok keretében találkoztunk majd’ minden hónap egy hétvégéjén, több, mint két éven keresztül.
Intuitív sugallatra született egy forma, ami által látható, megtapasztalható, és tudatosítható lett az egyéni és közös sorsunk lenyomata.
Nem kapott igazán nevet ez a megjelenítés – állítás, rendszerállítás, modellezés nevekkel illettem, az érthetőség kedvéért, de több volt annál, mint amit ezek a fogalmak elbírnak.
Egyszerre voltunk eszközei és megtapasztalói, a formát adók és a formátlant megélők, tárgyai és alanyai a megmutatkozó minőségeknek. Ezek a minőségek bennünket segítettek a felismerésben és a tudatosításban – beavatottak lettünk, Isten szemével tekinthettünk önmagunkra és mindarra egyaránt, amik nem vagyunk. Így mutatta meg magát a lényeg.
A beavatás megtörtént. Élünk-e vele?
Azóta próbatételekkel, megkísértésekkel, a hit megmérettetésével kaphatunk tiszta választ arra, hogy képesek vagyunk-e valóban arra, hogy megadjuk magunkat ennek a gyökeres változásnak.
Az a folyamat, amiről most utólag és összegezve ír az asztrológia – mint szenvedéstörténet – nem más, mint az öröklött-tanult, mélyen őrzött és berögzült drámák, traumák fogsága. Nem más büntetett minket, nem az élet, hanem mi aludtunk bele és hittük el, hogy csak így lehet.
Ebből vezetett ki a tizenhat és az ezt követő három találkozás. Ébresztő kellett – nem a legkellemesebb, hanem a leghatékonyabb. Ez a hatékonyság nem az elme eredményessége. Nem épített, hanem lebontott. Ezért nem mérhető, hanem érezhető. Nem bizonyítható, a bizonyosság mi magunk vagyunk.
A történet folytatódik?
Nem. Történet nélkül folytatódik. Azzal, ami eddig nem történhetett meg – mert a történetünket játszottuk, gazdagítottuk, bonyolítottuk, különlegesebbnél különlegesebb csavarokkal – hullámvasúttá formáltuk, hogy „életszerű” legyen.Most megtörténhet, hogy egyszerű legyen az élet. Igaz. Szabad. Létezés.
Elsődleges állapot ez, ami átjárja azt, ami láthatóan is megnyilvánul: felelősségben, cselekvésben, teremtésben. Teszi a dolgát. A Rend szerint. Éberen, frissen, a megérzés sugallatával, a hála alázatával és a szív egyszerűségével. Túlcsordulva ad, mert a végtelen forrás táplálja.
Mindaz, amit az elkövetkezőkben leírok: esszenciális.Egy korszak lenyomata. Olyan korszaké, ami hamarosan beilleszkedik a letűnt idők sorába.Köszönöm, hogy társak lehettünk a megtapasztalásban.
2019. május - december ///
Dharamkot, Dharamsala – India
Santa Clara – Portugália
Olvasási javaslat
Ez valóban egy kivonat, ezért ajánlott „cseppenként” magatokhoz venni. Tömény lehet egyszerre nagyobb mennyiségben.
A részletes leírások és a lényeget kiemelő részek váltják egymást, kiegészülnek idézetekkel, megfigyelésekkel, és olykor összegzés zárja fejezeteket. Minden találkozás egyedi volt – ez az átfogó jegyzet hivatott egységbe rendezni, megtartva a folyamat sajátos ritmusát, tisztelve mélységeit és magasságait.
Olvassátok fejezetenként – ezt követően hagyjatok teret magatokon belül, hogy kibontsa magát! Engedjetek némi időt az érzésnek, érésnek és ezáltal az értésnek! Szánjatok figyelmet arra, hogy ezek a folyamatok miként jelentek, jelennek meg bennetek, az életetek színterein!
S bár ezen „már túlvagyunk”- igazán most látható az íve.
Minden a Rend mentén történik, minden a helyére kerül.
Váljék áldássá minden cseppnyi felismerés!
Jogunk a játékhoz
Fontos kiemelnem, hogy ez egy kísérlet volt arra, hogy láthatóvá tegyük az életünket meghatározó erőtereket. Szabad utat engedtünk a spontán asszociációknak, hogy semmi se korlátozza az erőterek megmutatkozását.
Tudatosan választottam ezt, feloldva a család- és rendszerállítás feltételrendszerét. Szerettem volna, ha kiszabadít minket a módszerek uralma alól és képessé tesz arra, hogy higgyünk az élet játékában, hisz játszó alkotók vagyunk mind. Olyanok, akik keresik a létezés értelmét, fürkészik annak arcait, és elég bátrak, hogy feltegyék kérdéseiket és meghallják a válaszokat.
Látni felkavaró.
Látni szabadság.
Látni béke.
Látni öröm.
Képek
A könyvben szereplő képek szervesen összekapcsolódnak az írásokkal. Minden kép ennek az időszaknak egy-egy lenyomata. Az utazásaim segítettek teret teremteni a lehetőségnek, hogy a hitrendszer korlátain bátrabban lépjek át.India, Nepál megtapasztalása több szinten, Portugália nomád életmóddal, mind univerzumokat nyitott abban a világba, amit egyetlennek gondoltam. Nem a nevezetességekért indultam útnak, hanem hogy megtapasztaljam, ki az, aki bennem él és ő hányféleképpen élhet. Bár különböző univerzumok nyíltak meg, mindnek a gyökere egy és ugyanaz. Fontossá tette ez a tapasztalás azt, hogy merjem lehántani róla, mindazt, ami nem az életet szolgálja!
Helyszínek a Himalájában, Pokhara, Katmandu, Rishikes, Dharamkot és Gibraltár, Sines, Santa Clara – többek között. Képjegyzék a könyv végén.
Epilógus
Ha tudtam volna, akkor ezzel kezdem.
Azzal, hogy az van, ami van.
Nem tud másról szólni, és nem tudja másnak mutatni magát a létezés, mint ami a természete. A csoda számunkra az, hogy végtelen módon képes ezt elénk tárni.
A tizenkilenc állítás maga a megvilágosodás útja.
Tértől és időtől, kortól és emberi sorstól függetlenül ugyanaz játszódik le újra és újra. Hozzánk igazított formában tárul elénk minden pillanatban, s amint a feltételeken nevelkedett tudatunk befogadó képességén engedünk, azonnal tapasztalattá válik, és a szívünkig ér. Arra vár, hogy megadjuk magunkat az öröm útján.
19 szabadstílusú állítás 19 lépcsőn vezetett minket, és visszatértünk, hazaértünk általa az 1, azaz az Egyhez.
A megéléseken, a résztvevők ezerszirmú életén keresztül mutatta nekünk az egyetemes törvényt, a mindig ugyanúgy végbemenő folyamatot, annak a nem elkerülhető és a mindig bekövetkező szakaszait. Ezek a szakaszok láncra fűződtek és a találkozások témái mentén az elejétől kezdve sejtették velünk, hogy „hol is tartunk”.
A Bolond, ahogy a Tarot-ban is, itt sem tudta, hova indul – csak bízott, beleugrott a nagyvilágba. Világi útján át jutott túl rajta. Mindig elindul, mindig túljut.
Hogyan is lépdeltünk?
Milyen koreográfiát talált ki nekünk a láthatatlan Mester?
Útravaló
És ő azt kérdezte:
„Milyen lesz… a Királyság?”
És ő válaszolt:
„Olyan, mint egy mag,
egyetlen szem mustármag,
amit egy asszony a tenyerébe fogott
s elvetett a kertjében.
És ez nőtt, és nőtt…
…s az ég madarai
fészket raknak az ágai közé.”
Mária Magdolna és Jézus párbeszéde
részlet Mária Magdolna filmből, (2018)
